Egyik szép nyári reggel mikor felébredt, eszébe is jutott, hogy közeleg ez a nagy nap és, hogy jó lenne egy zsúrt rendezni. Meghívná a barátait, és jót játszanának együtt. Ki is szaladt a konyhába a mamájához, hogy megbeszélje vele az ötletét.

- Jó reggelt mamikám!

- Szervusz kicsikém! Jól aludtál?

- Igen, és mikor kinyitottam a szemem az eszem azt mondta nekem, hogy közeleg a születésnapom.

- Ez így van.

- Azt is mondta az eszem, hogy kéne csinálni egy zsúrt, és elhívni a barátaimat.

- Kedves ötlet - mondta mosógépmama. Majd én sütök egy finom kis tortát és lesz kalács, meg kakaó is. Hívd csak el õket holnaputánra.

- Köszönöm Mama! Még arra is gondoltam, hogy valami versenyes játékokat kitalálok, és azt fogjuk játszani. Jó móka lesz. Kérlek, ezt ne mondd el senkinek, mert meglepetésnek szeretném.

- Rendben.

- Szuper vagy Mami - puszilta meg Szivacs az anyukáját és már szaladt is megkeresni a barátait.

Szippancs a porszívó és Fürge a fûnyíró a patakparton labdáztak. Várták hifitorony és markoló barátjukat.

- Sziasztok!

- Szia Szivacs! Gyere labdázni.

- Most nem érek rá, mert még Kottát és Rögöcskét is meg kell keresnem, miután nektek elmondtam, amiért jöttem.

- Ne keresd õket, mindjárt itt lesznek õk is.

Valóban, alig, hogy ezeket a szavakat kimondták, már meg is jelent a másik két jó barát.

- Jó hogy jöttök, Szivacs mondani akar nekünk valamit.

Rögöcske a kis markoló, és Kotta a hifitorony megálltak és mindannyian érdeklõdve nézték mosógép barátjukat.

- Nemsokára szülinapom lesz, és Anya megengedte, hogy meghívjalak titeket hozzánk ünnepelni. Lesz torta is, meg kalács és kakaó. Kérlek gyertek el.

- Jaj de jó. Köszönjük a meghívást. Mikor lesz a zsúr?

- Holnapután, vasárnap délután.

Miután ezt megbeszélték, még labdáztak mind az öten jó sokáig, ám délben mindenkinek haza kellett mennie, ebédelni. A kis gépek szépen haza is futottak és ebéd után megkérdezték a szüleiket, hogy elengedik-e õket vendégségbe. Mind a négyen jó masinák voltak, így a szüleik nem mondtak nemet. Délután újra a patak mellett találkoztak, de Szivacs most nem jött el, mert már készülõdött a vasárnap délutánra.

- Szivacs hol van? - érdeklõdött a többiektõl Fürge, mikor odaért.

- Nem tudom - válaszolta Szippancs.

- Nem is baj, mert így meg tudjuk beszélni, hogy mit vigyünk neki ajándékba, vetette fel Kotta.

- Nekem nincs semmilyen ötletem. Neked már van? - kérdezte Rögöcske a kis markoló.

- Igen. Arra gondoltam, hogy sütnék egy finom kis tortát, a mamám majd segít, és mellette csinálunk egy játékos vetélkedõt is. Ez majd feldobja a zsúrt, lesz nagy buli.

- Nagyon szuper. Én tudok hozni lufikat a díszítéshez és labdákat a játékokhoz - lelkendezett Fürge.

- Nekem otthon, vannak kis zászlóim, és ahhoz még csinálhatunk is holnap néhányat papírból …

A délutánt tehát a tervezgetéssel töltötték a barátok. Másnap Kottánál találkoztak, és mindenki elhozta, amit ígért. Szépen kigondolták és leírták a versenyszámokat, és az ehhez szükséges holmikat egy nagy kartondobozba tették. A díszítéshez összegyûlt eszközök egy másik dobozba kerültek. Nagyon várták már a másnapot.

Így volt ezzel Szivacs is, aki szintén bevetette minden energiáját és gõzerõvel dolgozott. Õ is leírta az általa kitalált játékokat és összeszedte a hozzájuk szükséges kellékeket. Az udvart másnap délelõtt díszítette csak fel, nehogy barátai leleplezzék a tervét.

A napocska fenn az égen melegen simogató sugaraival segítette munkáját. A nagy serénykedésben nem is vette észre, hogy valaki a közeli bokrokból irigykedve figyeli õt. Mikor a dekorációval végzett bement, hogy kihozza a játékokhoz szükséges labdákat, ugrókötelet, homokozó lapátokat, kendõket, karikákat, dobozokat. Mikor ezzel is végzett, még egyszer körülnézett, hogy felmérje, minden készen áll-e a vendégek fogadására.

A kert pompásan festett. A fák közé kifeszített köteleken piros papírlampionok, szalagok, kisebb nagyobb zászlók ringatóztak, a fehér abrosszal terített asztalon színes evõeszközök, színes poharak, mesterien hajtogatott papírszalvéták hívogatták a vendégeket. Megnyugodva ment be ebédelni.

Nem is sejtette, hogy a bokorban leskelõdõ Furdancs csak erre várt. Amíg Szivacs jó étvággyal ette a finom ebédet, az irigy fúrógép odakint mindent feldúlt, tönkre tett, összetört. Mikor úgy gondolta, hogy már több rombolnivaló nem akad, visszabújt a bokrok közé, hogy onnan nevessen majd a többieken, mikor majd meglátják a romokat.

Szivacs még bent ebédelt, mikor a barátai a kert felé közeledtek. Hozták a dobozokat is, és már elõre örültek a nagyszerû meglepetésnek. Azonban õk csodálkoztak el, mikor meglátták a leszaggatott lampionokat, a felborogatott asztalt, a szétdobált kellékeket.

- Mi történhetett itt? - kérdezte Kotta.

- Biztos valami hatalmas szél pusztított itt.

- Azt nem hiszem, hiszen azt a szelet mi is éreztük volna. Ezt valaki szándékosan tette.

- Az a buta Furdancs lehetett. Hallottam már másoktól, hogy miket csinál, hogyan rontja el mások hangulatát.

- Sziasztok - jött ki a házból boldogan Szivacs, de öröme nem tartott sokáig. - Jaj mi történt itt? Olyan szép volt minden, mikor ebédelni mentem.

- Mi sem tudjuk - mondták bánatosan a többiek.

- Pedig olyan jól elõkészítettem mindent. Egy vetélkedõvel vártalak benneteket.

Furdancs eddig a bokorban jól szórakozott, most elõjött, nevetett egy nagyot és elszaladt.

- Látjátok, mondtam, hogy õ volt.

- Igen, de attól, hogy kesergünk nem lesz semmi jobb. Én azt mondom, hogy ne hagyjuk, hogy elrontsa a kedvünk. Takarítsunk össze közösen, aztán díszítsük fel a kertet és játszunk.

- Mivel díszítsünk? Furdancs mindent tönkretett - kesergett Szivacs.

- Kedves Szivacs! - kezdte Kotta. - Születésnapodon mindannyian szeretettel köszöntünk, és engedd meg, hogy elõre odaadjuk az ajándékodat. Mi is egy ilyen kerti mulatságot akartunk neked ajándékba adni, és hoztunk lufit, szalagot, zászlót a díszítéshez. Ezekkel fogjuk újra széppé varázsolni a kertet. A másik ajándék egy vetélkedõ és hoztuk a hozzávaló kellékeket is, és még egy tortát is kapsz.

- Nahát, ez csodálatos. Nagyon köszönöm. Szerencse, hogy ilyen jó barátaim vannak. Így hamarabb elfelejtem a rossz dolgokat is. Akkor lássunk is neki a takarításnak, hogy minél elõbb játszhassunk.

Szivacs anyukája is segített így hamar rendet teremtettek az udvarban. A díszítés és az azt követõ vetélkedõ szuperül sikerült. Mindenki nagyon jól érezte magát. A kalács és a kakaó is ízlett mindenkinek. A szép mulatságot a két torta megevésével zárták, aztán mindenki haza ment.

Furdancs pedig nagyon mérges volt, mikor megtudta, hogy a barátok szórakozását nem sikerült tönkretennie.


		Bakos Zoltánné: Szivacs születésnapja

	Masinafalván, ahol a gépek élnek, ott lakik Szivacs a mosógép. Azt csinálja, amit ti is. Játszik, eszik, alszik, vannak barátai és van születésnapja is. Egyik szép nyári reggel mikor felébredt, eszébe is jutott, hogy közeleg ez a nagy nap és, hogy jó lenne egy zsúrt rendezni. Meghívná a barátait, és jót játszanának együtt. Ki is szaladt a konyhába a mamájához, hogy megbeszélje vele az ötletét. - Jó reggelt mamikám! - Szervusz kicsikém! Jól aludtál? - Igen, és mikor kinyitottam a szemem az eszem azt mondta nekem, hogy közeleg a születésnapom. - Ez így van. - Azt is mondta az eszem, hogy kéne csinálni egy zsúrt, és elhívni a barátaimat. - Kedves ötlet - mondta mosógépmama. Majd én sütök egy finom kis tortát és lesz kalács, meg kakaó is. Hívd csak el õket holnaputánra. - Köszönöm Mama! Még arra is gondoltam, hogy valami versenyes játékokat kitalálok, és azt fogjuk játszani. Jó móka lesz. Kérlek, ezt ne mondd el senkinek, mert meglepetésnek szeretném. - Rendben. - Szuper vagy Mami - puszilta meg Szivacs az anyukáját és már szaladt is megkeresni a barátait. Szippancs a porszívó és Fürge a fûnyíró a patakparton labdáztak. Várták hifitorony és markoló barátjukat. - Sziasztok! - Szia Szivacs! Gyere labdázni. - Most nem érek rá, mert még Kottát és Rögöcskét is meg kell keresnem, miután nektek elmondtam, amiért jöttem. - Ne keresd õket, mindjárt itt lesznek õk is. Valóban, alig, hogy ezeket a szavakat kimondták, már meg is jelent a másik két jó barát. - Jó hogy jöttök, Szivacs mondani akar nekünk valamit. Rögöcske a kis markoló, és Kotta a hifitorony megálltak és mindannyian érdeklõdve nézték mosógép barátjukat. - Nemsokára szülinapom lesz, és Anya megengedte, hogy meghívjalak titeket hozzánk ünnepelni. Lesz torta is, meg kalács és kakaó. Kérlek gyertek el. - Jaj de jó. Köszönjük a meghívást. Mikor lesz a zsúr? - Holnapután, vasárnap délután. Miután ezt megbeszélték, még labdáztak mind az öten jó sokáig, ám délben mindenkinek haza kellett mennie, ebédelni. A kis gépek szépen haza is futottak és ebéd után megkérdezték a szüleiket, hogy elengedik-e õket vendégségbe. Mind a négyen jó masinák voltak, így a szüleik nem mondtak nemet. Délután újra a patak mellett találkoztak, de Szivacs most nem jött el, mert már készülõdött a vasárnap délutánra. - Szivacs hol van? - érdeklõdött a többiektõl Fürge, mikor odaért. - Nem tudom - válaszolta Szippancs. - Nem is baj, mert így meg tudjuk beszélni, hogy mit vigyünk neki ajándékba, vetette fel Kotta. - Nekem nincs semmilyen ötletem. Neked már van? - kérdezte Rögöcske a kis markoló. - Igen. Arra gondoltam, hogy sütnék egy finom kis tortát, a mamám majd segít, és mellette csinálunk egy játékos vetélkedõt is. Ez majd feldobja a zsúrt, lesz nagy buli. - Nagyon szuper. Én tudok hozni lufikat a díszítéshez és labdákat a játékokhoz - lelkendezett Fürge. - Nekem otthon, vannak kis zászlóim, és ahhoz még csinálhatunk is holnap néhányat papírból … A délutánt tehát a tervezgetéssel töltötték a barátok. Másnap Kottánál találkoztak, és mindenki elhozta, amit ígért. Szépen kigondolták és leírták a versenyszámokat, és az ehhez szükséges holmikat egy nagy kartondobozba tették. A díszítéshez összegyûlt eszközök egy másik dobozba kerültek. Nagyon várták már a másnapot. Így volt ezzel Szivacs is, aki szintén bevetette minden energiáját és gõzerõvel dolgozott. Õ is leírta az általa kitalált játékokat és összeszedte a hozzájuk szükséges kellékeket. Az udvart másnap délelõtt díszítette csak fel, nehogy barátai leleplezzék a tervét. A napocska fenn az égen melegen simogató sugaraival segítette munkáját. A nagy serénykedésben nem is vette észre, hogy valaki a közeli bokrokból irigykedve figyeli õt. Mikor a dekorációval végzett bement, hogy kihozza a játékokhoz szükséges labdákat, ugrókötelet, homokozó lapátokat, kendõket, karikákat, dobozokat. Mikor ezzel is végzett, még egyszer körülnézett, hogy felmérje, minden készen áll-e a vendégek fogadására. A kert pompásan festett. A fák közé kifeszített köteleken piros papírlampionok, szalagok, kisebb nagyobb zászlók ringatóztak, a fehér abrosszal terített asztalon színes evõeszközök, színes poharak, mesterien hajtogatott papírszalvéták hívogatták a vendégeket. Megnyugodva ment be ebédelni. Nem is sejtette, hogy a bokorban leskelõdõ Furdancs csak erre várt. Amíg Szivacs jó étvággyal ette a finom ebédet, az irigy fúrógép odakint mindent feldúlt, tönkre tett, összetört. Mikor úgy gondolta, hogy már több rombolnivaló nem akad, visszabújt a bokrok közé, hogy onnan nevessen majd a többieken, mikor majd meglátják a romokat. Szivacs még bent ebédelt, mikor a barátai a kert felé közeledtek. Hozták a dobozokat is, és már elõre örültek a nagyszerû meglepetésnek. Azonban õk csodálkoztak el, mikor meglátták a leszaggatott lampionokat, a felborogatott asztalt, a szétdobált kellékeket. - Mi történhetett itt? - kérdezte Kotta. - Biztos valami hatalmas szél pusztított itt. - Azt nem hiszem, hiszen azt a szelet mi is éreztük volna. Ezt valaki szándékosan tette. - Az a buta Furdancs lehetett. Hallottam már másoktól, hogy miket csinál, hogyan rontja el mások hangulatát. - Sziasztok - jött ki a házból boldogan Szivacs, de öröme nem tartott sokáig. - Jaj mi történt itt? Olyan szép volt minden, mikor ebédelni mentem. - Mi sem tudjuk - mondták bánatosan a többiek. - Pedig olyan jól elõkészítettem mindent. Egy vetélkedõvel vártalak benneteket. Furdancs eddig a bokorban jól szórakozott, most elõjött, nevetett egy nagyot és elszaladt. - Látjátok, mondtam, hogy õ volt. - Igen, de attól, hogy kesergünk nem lesz semmi jobb. Én azt mondom, hogy ne hagyjuk, hogy elrontsa a kedvünk. Takarítsunk össze közösen, aztán díszítsük fel a kertet és játszunk. - Mivel díszítsünk? Furdancs mindent tönkretett - kesergett Szivacs. - Kedves Szivacs! - kezdte Kotta. - Születésnapodon mindannyian szeretettel köszöntünk, és engedd meg, hogy elõre odaadjuk az ajándékodat. Mi is egy ilyen kerti mulatságot akartunk neked ajándékba adni, és hoztunk lufit, szalagot, zászlót a díszítéshez. Ezekkel fogjuk újra széppé varázsolni a kertet. A másik ajándék egy vetélkedõ és hoztuk a hozzávaló kellékeket is, és még egy tortát is kapsz. - Nahát, ez csodálatos. Nagyon köszönöm. Szerencse, hogy ilyen jó barátaim vannak. Így hamarabb elfelejtem a rossz dolgokat is. Akkor lássunk is neki a takarításnak, hogy minél elõbb játszhassunk. Szivacs anyukája is segített így hamar rendet teremtettek az udvarban. A díszítés és az azt követõ vetélkedõ szuperül sikerült. Mindenki nagyon jól érezte magát. A kalács és a kakaó is ízlett mindenkinek. A szép mulatságot a két torta megevésével zárták, aztán mindenki haza ment. Furdancs pedig nagyon mérges volt, mikor megtudta, hogy a barátok szórakozását nem sikerült tönkretennie.