A Copfos. Folytatásos szerelmes történet, Csilláról és Gyurkáról, akik a középiskolában ismerték meg egymást, beleszerettek egymásba, de a sors az érettségi után szétválasztotta őket.
Cserfes kislányként a beszéd volt a számomra fő és legfontosabb kommunikáció.
Szívesen beszélgetek az emberekkel – szinte bárkivel – ma is… Felnőtt létemhez egyre közelebb érve azonban egyre fontosabbá vált a kommunikáció minősége, tartalma is…
Nagyon sok dolog van, amit beszélgetésnél nem érinthetsz meg a másik emberben! Sokszor elérhetetlen egy másik lélek, ha a szóbeli kommunikáció Hozzá az egyetlen eszközöd.
Nem régen írok, nem is sejtettem sokáig, hogy nekem kellene ilyesfélét tennem.
Mindössze bő másfél éve született az első munkám, amit sokáig újra csend követett. Még rendszertelen időközönként, erős belső késztetésből írok.
Célom, hogy aki a Lendvay Erika Anita névvel fémjelzett írásokat kezébe veszi nehezen tegye le. Nem csupán egy képet szeretnék megjeleníteni az olvasó előtt, azt szeretném, ha az olvasás közben észrevétlenül összekeveredne az olvasóban egy saját emlékkép, egy saját, már megélt, szívéhez közel álló érzés, mindazzal együtt, amit az általam papírra vetett kép ad….
Minden írásban célom egyfajta merész, mégis óvatos kötéltánc a valóság és a képzelet határán.
S így szeretném megszólítani a másik ember lelkét… megszólítani, és megérinteni. Ha sikerül, számomra örömöt hoz!
